Amennyiben az ok nem ismert, elsődleges vagy primer osteoporosisról beszélünk. Ennek két formája a változás kora utáni (postmenopausalis) és az öregkori (senilis) osteoporosis (bár az előbbi okait ma már nagy részben ismerjük). A változás kora utáni csontritkulás nőknél hatszor gyakoribb, s 51-70 év között jellemző, míg az öregkori kétszer gyakoribb nőknél, és 70 év fölött jelentkezik. E két altípus szerepel az esetek 95%-ában.
Ha az ok ismert, másodlagos vagy szekunder osteoporosisról van szó, ez az esetek 5%-ában fordul elő. Kialakulásában több tényező játszhat szerepet, pl. sokízületi gyulladás, pajzsmirigy-túlműködés, felszívódási zavar, inzulinfüggő cukorbetegség, vérképzőszervi betegség, krónikus vesebetegség, myleoma, anorexia nervosa, bulimia, bizonyos gyógyszerek (kortikoszteroid készítmények, vérhígító készítmények, vízhajtók, alumíniumtartalmú gyomorsavlekötő gyógyszerek), májbetegség, alkoholizmus stb.
A felnőtt ember csontváza 80% csöves, valamint 20% lapos, illetve apró csontot tartalmaz. A lapos, illetve apró csontot tartalmaz. A lapos és apró csontok sokkal érzékenyebbek az anyagcsere rendellenességeire, mint a csöves csontok, és a csontritkulásra jellemző tünetek is általában ezeknél a csontoknál jelentkeznek először. A következményes csonttörések egyaránt érinthetik a végtagokat, a csípőtájat és a gerinc csigolyáit.
Hazánkban és a világon az alkartörés, a combnyaktörés, valamint az alsó háti és ágyéki csigolyák okozzák a problémák döntő hányadát.