Mákolaj:Ősi kultúrnövény a mák, évezredek során se veszített jelentőségéből. Valószínű a Födközi – tenger mellékéről származik, de Kínában és Indiában is termelik jellegzetes fajtáit.A gyógyító egyiptomi papok, később a seborvosok „altatták” vele a betegeket, csillapították fájdalmait. Innen ered a neve is „ álomhozó, somniferum”. Hozzánk valószínűleg török közvetítéssel került. Erre utal Zrínyi híres művének címe is : A török áfium elleni orvosság.





Szezámolaj: A Kr. e. 4. században már a selyem a kínaiak írásanyaga, a festéket felváltja a tus: szezámolaj és korom keveréke, az íróvesszőt pedig Meng Tien tábornok találmánya, a nyúlszőr ecset.(Várkonyi Nándor: Az írás és a könyv)

Az Egyiptomi balzsamozók szezámolajat használtak a holtak bebalzsamozására.



Dióolaj: Magva négy gerezdü; tartalma 50 % kövér olaj (dióolaj). Ez előállítva jóízü, zöldes, illattalan, de hamar megavasodik; úgy használják, mint a mákolajat, v. mint jóizü étolajt. Mivel hamarabb szárad, mint a lenmagolaj, olajfestményekhez firnisznek használják.