A csontritkulást – kezdeti szakaszában – semmi sem jelzi. Gyakran más panasz miatti vizsgálat vagy szűrővizsgálat során derül fény a betegségre. Kialakulása lappangó; amikor tünetei vagy szövődményei megjelennek, illetve a röntgenképen láthatóvá válik, már előrehaladott a folyamat. A röntgenfelvétel csak a csontozat kalciumtartalmának 45-50%-os csökkenésekor tudja egyértelműen kimutatni a csontritkulást. A gerinccsigolyákon azonban már ennél kisebb (30%-os) csontveszteségnél is észlelhetők a tünetek, ezért egyértelmű, hogy a korai szűrővizsgálat rendkívül fontos mind a törések gyakoriságának csökkentése, mint a fájdalmak megelőzése, mérséklése érdekében.
Az osteoporosis tünete leggyakrabban a sajgó csontfájdalom a mikrotörések miatt, leggyakoribb szimptóma a hátfájdalom. A csigolyák összeroppanásos törése igen csekély mértékű erőhatásra is bekövetkezhet (pl. köhögés), különösen a hát közepétől lefelé eső teherviselő csigolyákon. A csigolyatörés heves, helyi vagy kisugárzó fájdalmat okoz, ami terhelésre fokozódik, ám napok-hetek alatt megszűnik, így legtöbbször nem is tulajdonítunk jelentőséget a múló hátfájdalomnak. Ha egyszerre több csigolya is összeroppan, gerincgörbület, púpos testtartás alakulhat ki, ezenkívül a testmagasság is csökken.
Az osteoporosis okozta csonttörések rizikója egyértelműen a csontok ásványianyag-tartalmához kapcsolható, mégis megfigyelhető némi ellentmondás: miként lehetséges, hogy egyes betegek csontjai adott ásványianyag-tartalom mellett újra és újra eltörnek, míg mások ugyanakkora csonttömeggel elkerülik a csonttöréseket?
Számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek a csont ásványianyag-tartalmától (kalcium) függetlenül is befolyásolják a csontszövet erejét és ellenálló képességét. Az egyik ilyen tényező a csontszövetben lévő fehérjemátrix összetétele. A másik fontos jellemző, hogy a csontok az ismétlődő fizikai terhelés következményeként létrejövő mikroszkopikus méretű
„töréseket” milyen hatékonysággal képesek begyógyítani.
A csonttörések megelőzésekor tehát három fő tényezőt érdemes szem előtt tartanunk:
- kalcium és más ásványi anyagok hatékony bejutását a csontba, és a kiáramlás sebességének csökkenését;
- a csont lágy szöveti részében lévő anyagok (pl. fehérjék) megfelelő mennyiségét és összetételét;
- a nagyméretű igénybevétel miatt sérült, károsodott területek hatékony reparálását, az új csontszövet gyorsabb kiépülését.
Mindezekből adódóan a csontállomány fenntartásához szervezetünknek szüksége van az ásványi anyagok és vitaminok kiegyensúlyozott utánpótlására, az anyagcseréhez többféle hormonra (növekedési hormon, mellékpajzsmirigy hormon, nőknél ösztrogén, férfiaknál tesztoszteron) és meghatározott mennyiségű, illetve minőségű fehérjére.
Csontritkulás ellen mákolaj...katt ide!
