Csontritkuláson vagy osteoporosison a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű – főként ásványianyag-tartalomban megnyilvánuló – csökkenését értjük, amely a csont szilárdságának gyengülése révén fokozott törési hajlamot eredményez.
A csontokban folyamatos átépülés, felnőttkorban azonban ez már nem jár a csonttömeg növekedésével. A csontozat 30-35 éves korban éri el maximális tömegét, évente 0,5-1,5%-kal. Az átépülést a csontsejtek két csoportja végzi: a csontfaló sejtek (osteoclastok), illetve a csontépítő sejtek (osteoblastok). Normális körülmények között ezek összehangoltan dolgoznak. Csontrendszerbetegség akkor jöhet létre, ha e harmonikus működés zavart szenved, illetve ha nem áll rendelkezésre elég kalcium a beépüléshez. Az előbbi folyamatban a mellékpajzsmirigy hormonjai (parathormon és kalcitonin), a D-vitamin és a nemi hormonok (ösztrogének és androgének), az utóbbiban a kalciumbevitel, bizonyos vitaminok és nyomelemek jelenléte, valamint az életmód egyéb tényezői (pl testmozgás) játszanak döntő szerepet.
Csontritkuláskor a csont keresztmetszete, átmérője nem csökken, ugyanakkor a belső szerkezet szilárdságát adó gerendák vékonyodnak, később felszívódnak a mészsók áramlása miatt.
