A női csontritkulás a változó korban gyorsan csökkenő női nemi hormon, az ösztrogén hiányának következménye, ami a csontok fokozott lebontásához vezet. A meggyorsult lebontással az újraképződés nem tart lépést, emiatt a csont szilárdsága csökken, és külső erőhatás (elesés, emelés) esetén könnyebben törhet.

A nők kb. 45 éves korig bizonyos értelemben védve vannak a csontritkulástól az ösztrogén jó hatékonyságú kalciumbeépítő képességéből adódóan. Ezt követően a nemi hormonok termelődése lassan csökken, végül szinte teljesen megszűnik. A menopauza beköszöntével a lebomlási folyamatok kerülnek túlsúlyba, emellett a szív- és érrendszeri megbetegedések (szívinfarktus, agyvérzés) száma is növekszik – ez utóbbiak gyakorisága megközelítheti a hasonló korú férfiakét.

A csontritkulás sebessége a változás kora körül erőteljesen felgyorsul, a menopauza utáni mintegy öt-tíz évben akár a csonttömeg 2-5%-is is elveszhet évenként.

A menopauza utáni első tíz évben a nők elveszíthetik csontozatuk 15-25%át. Ebben az időszakban a folyamat intenzitását az életmód és a lelki egyensúly alapvetően meghatározza.

A hormonális változás következményei azonban – a csontozatot illetően – nem érintik a változás korában lévő asszonyok egészét. Csak az arra hajlamos, úgynevezett „gyors csontvesztő” nőknél jelent ez problémát, az érintett korosztály harmadánál-negyedénél.

A változókorban bekövetkező hormonális átalakulás nem ad kielégítő magyarázatot a csontritkulás jelenleg tapasztalható nagymértékű előfordulására, mivel a postmenopausalis (változás kori) osteoporosis csak az érintettek 25-30%-ánál jellemző.

A petefészekműtéten átesett nőknél – szintén a hormonális változásból adódóan – sokkal hamarabb megindul a csontritkulás folyamata. A kutatások rávilágítottak arra, hogy a műtét után 22 évvel vizsgált középkorú nők csontozatának állapota hasonló volt az olyan idős nők csontozatához, akiknél 22 éve bekövetkezett a menopauza.



Csontritkulás van megoldás ..... Katt ide!


Naturalweb