A tudományos kutatások nyomán több olyan felismerés is napvilágot látott, amelyek szerint bizonyos előrehaladott kóros állapotok (pl. érelmeszesedés) nemcsak megelőzhetőek, hanem – kifejlődésük után – vissza is fordíthatóak.
Nemrégiben egy londoni templom restaurálása közben 1729-1852 között eltemetett személyek csontvázait találták meg. A vizsgálatok szerint a kétszáz évvel ezelőtt élt nők csonttömege jelentősen nagyobb volt, mint a mai nőké, mind a változás kora előtti, mind az azt követő időszakban. Minden jel szerint a múltban sokkal kevesebb problémát okozott az osteoporosis mint ma.
Megállapítható, hogy a támasztórendszer ritkulása bizonyos mértékig az öregedési folyamat számlájára írható (0,3-0,6% / év). A régészeti leletek és kutatások azonban azt is bizonyították, hogy a csontritkulás a korábbi időkben alapvetően nem befolyásolta az élettőkét és életminőséget olyan mértékben, mint napjainkban.
Előrehaladott csontritkulásban szenvedő idősebb nők megfigyelésével sikerült igazolni, hogy a mákolaj fogyasztásával - 16 hónap - valamint testmozgással és megfelelő ideig tartó napozással csökkenthető, illetve megállítható a csonttömegvesztés. Egyes esetekben – pl. egy éven át tartó rendszeres testmozgás esetén – a csonttömeg 1-2%-os növelését is sikerült elérni. Az egészségvédő életmód tudatos, rendszeres és szakmai háttér segítségével kivitelezett gyakorlása tehát új távlatokat nyithat a megelőzésben és kezelésben egyaránt.
Mákolaj csontritkulás ellen több infó..Katt ide!
A csontok minősége a genetikai adottságoktól is nagymértékben függ. Egyes családokban az osteoporosis sokkal gyakrabban fordul elő, mint másoknál. Ha az anya ilyen betegségben szenved, a gyerekeknek már korán fel kell készülniük a megelőzésre. Azonban az esetek egy részében nem elsősorban genetikai hajlamról van szó, hanem a családi szokások átörökítéséről.
A genetikai kutatások szerint a csontozat fiatalkori maximális tömegének kialakulásában, illetve a későbbi csontvesztés mértékében több gén is szerepet játszik, mint pl. a D. vitamin-receptor gén, az ösztrogénreceptor gén vay a kollagéngén.
A földrajzi megosztottság is jelentős eltéréseket mutat, amely kapcsolatban lehet a genetikával. A csontritkulásos törések Nyugat-Európában és Új-Zélandon igen gyakoriak, míg pl. Szingapúrban, Jugoszláviában alacsonyak. Az osteoporosis előfordulási gyakorisága a dél-afrikai bantuknál a legalacsonyabb. Az országok közötti eltérések szakemberek szerint- genetikai adottságokon kívül – az étkezési szokásokkal is magyarázhatóak.
A fekete bőrű lakosság (Egyesült Államok) minden esetben magasabb csonttömegértékekkel rendelkeznek, mint a fehér bőrűek. Az ázsiai lakosok csonttömege azonban a fehér bőrűekhez képest is kisebb.
Hazánkban a legveszélyeztetettebbek közé az idősebb (51-75 éves), vékony testalkatú, ülőmunkát végző, mozgásszegény életmódot folytató nők tartoznak.
Ezenkívül nagyobb kockázattal kell számolniuk azoknak a nőknek is, akinél az első menstruáció későn jelentkezett, illetve korán elmaradt (menstruációs évek száma fordítottan arányos a csontritkulás valószínűségével). Azok, akik nem szültek, vagy háromnál több szülésük volt, szintén nagyobb eséllyel szenvedhetnek a betegségben.
Több tanulmány is alátámasztja, hogy a csontritkulásos betegek száma az elmúlt évtizedekben jóval túlhaladta azt a szintet, amelyet a genetikai hajlammal még nem meg tudnánk magyarázni.
Összegezve megállapítható, hogy az osteoporosis hajlama örökölhető, a „néma járvány” jelenleg tapasztalható előfordulási gyakoriságát azonban kismértékben magyarázhatjuk pusztán a genetikával.
Csontritkulás megelőzhető v. meggátolható mákolajjal.