A csontok minősége a genetikai adottságoktól is nagymértékben függ. Egyes családokban az osteoporosis sokkal gyakrabban fordul elő, mint másoknál. Ha az anya ilyen betegségben szenved, a gyerekeknek már korán fel kell készülniük a megelőzésre. Azonban az esetek egy részében nem elsősorban genetikai hajlamról van szó, hanem a családi szokások átörökítéséről.

A genetikai kutatások szerint a csontozat fiatalkori maximális tömegének kialakulásában, illetve a későbbi csontvesztés mértékében több gén is szerepet játszik, mint pl. a D. vitamin-receptor gén, az ösztrogénreceptor gén vay a kollagéngén.

A földrajzi megosztottság is jelentős eltéréseket mutat, amely kapcsolatban lehet a genetikával. A csontritkulásos törések Nyugat-Európában és Új-Zélandon igen gyakoriak, míg pl. Szingapúrban, Jugoszláviában alacsonyak. Az osteoporosis előfordulási gyakorisága a dél-afrikai bantuknál a legalacsonyabb. Az országok közötti eltérések szakemberek szerint- genetikai adottságokon kívül – az étkezési szokásokkal is magyarázhatóak.

A fekete bőrű lakosság (Egyesült Államok) minden esetben magasabb csonttömegértékekkel rendelkeznek, mint a fehér bőrűek. Az ázsiai lakosok csonttömege azonban a fehér bőrűekhez képest is kisebb.

Hazánkban a legveszélyeztetettebbek közé az idősebb (51-75 éves), vékony testalkatú, ülőmunkát végző, mozgásszegény életmódot folytató nők tartoznak.

Ezenkívül nagyobb kockázattal kell számolniuk azoknak a nőknek is, akinél az első menstruáció későn jelentkezett, illetve korán elmaradt (menstruációs évek száma fordítottan arányos a csontritkulás valószínűségével). Azok, akik nem szültek, vagy háromnál több szülésük volt, szintén nagyobb eséllyel szenvedhetnek a betegségben.

Több tanulmány is alátámasztja, hogy a csontritkulásos betegek száma az elmúlt évtizedekben jóval túlhaladta azt a szintet, amelyet a genetikai hajlammal még nem meg tudnánk magyarázni.

Összegezve megállapítható, hogy az osteoporosis hajlama örökölhető, a „néma járvány” jelenleg tapasztalható előfordulási gyakoriságát azonban kismértékben magyarázhatjuk pusztán a genetikával.

Csontritkulás megelőzhető v. meggátolható mákolajjal.

Részletekért katt ide!

www.naturalweb.hu

A betegek mintegy 5%-nál megjelenő csontritkulás hátterében, egyes gyógyszerek és szervműködési rendellenességek állnak (másodlagos, vagy szekunder osteoporosis).

Az esetek 95%-ában előforduló változás kori illetve aggkori (primer) csontritkulás azonban személyes szokásainkkal és szemléletmódunkkal kapcsolatban lévő, sokszor jól definiálható tényezőkre vezethető vissza (életmód).

A legtöbb ún. civilizációs megbetegedés kialakulásában a mindenkori egészségügynek 10-15%-os, a genetikai adottságoknak, 20-25%, a környezetnek, körülményeknek szintén 20-25%, az életmódnak 40-50%-os szerepe van. A csontritkulás kialakulásának valószínűségét a genetikai háttér, az egyéni életvitel és a környezet befolyásolja jelentős mértékben.

Csontritkulás ellen mákolaj... katt ide!

www.naturalweb.hu

A csontritkulást – kezdeti szakaszában – semmi sem jelzi. Gyakran más panasz miatti vizsgálat vagy szűrővizsgálat során derül fény a betegségre. Kialakulása lappangó; amikor tünetei vagy szövődményei megjelennek, illetve a röntgenképen láthatóvá válik, már előrehaladott a folyamat. A röntgenfelvétel csak a csontozat kalciumtartalmának 45-50%-os csökkenésekor tudja egyértelműen kimutatni a csontritkulást. A gerinccsigolyákon azonban már ennél kisebb (30%-os) csontveszteségnél is észlelhetők a tünetek, ezért egyértelmű, hogy a korai szűrővizsgálat rendkívül fontos mind a törések gyakoriságának csökkentése, mint a fájdalmak megelőzése, mérséklése érdekében.

Az osteoporosis tünete leggyakrabban a sajgó csontfájdalom a mikrotörések miatt, leggyakoribb szimptóma a hátfájdalom. A csigolyák összeroppanásos törése igen csekély mértékű erőhatásra is bekövetkezhet (pl. köhögés), különösen a hát közepétől lefelé eső teherviselő csigolyákon. A csigolyatörés heves, helyi vagy kisugárzó fájdalmat okoz, ami terhelésre fokozódik, ám napok-hetek alatt megszűnik, így legtöbbször nem is tulajdonítunk jelentőséget a múló hátfájdalomnak. Ha egyszerre több csigolya is összeroppan, gerincgörbület, púpos testtartás alakulhat ki, ezenkívül a testmagasság is csökken.

Az osteoporosis okozta csonttörések rizikója egyértelműen a csontok ásványianyag-tartalmához kapcsolható, mégis megfigyelhető némi ellentmondás: miként lehetséges, hogy egyes betegek csontjai adott ásványianyag-tartalom mellett újra és újra eltörnek, míg mások ugyanakkora csonttömeggel elkerülik a csonttöréseket?

Számos olyan tényezőt azonosítottak, amelyek a csont ásványianyag-tartalmától (kalcium) függetlenül is befolyásolják a csontszövet erejét és ellenálló képességét. Az egyik ilyen tényező a csontszövetben lévő fehérjemátrix összetétele. A másik fontos jellemző, hogy a csontok az ismétlődő fizikai terhelés következményeként létrejövő mikroszkopikus méretű

„töréseket” milyen hatékonysággal képesek begyógyítani.

A csonttörések megelőzésekor tehát három fő tényezőt érdemes szem előtt tartanunk:

- kalcium és más ásványi anyagok hatékony bejutását a csontba, és a kiáramlás sebességének csökkenését;

- a csont lágy szöveti részében lévő anyagok (pl. fehérjék) megfelelő mennyiségét és összetételét;

- a nagyméretű igénybevétel miatt sérült, károsodott területek hatékony reparálását, az új csontszövet gyorsabb kiépülését.

Mindezekből adódóan a csontállomány fenntartásához szervezetünknek szüksége van az ásványi anyagok és vitaminok kiegyensúlyozott utánpótlására, az anyagcseréhez többféle hormonra (növekedési hormon, mellékpajzsmirigy hormon, nőknél ösztrogén, férfiaknál tesztoszteron) és meghatározott mennyiségű, illetve minőségű fehérjére.

Csontritkulás ellen mákolaj...katt ide!

www.naturalweb.hu